|
|
Az animáció-készítésre alkalmas munkaállomáshoz nem kell más, mint egy átlagos számítógép, egy azzal összeköthető kamera és egy, a világhálóról letölthető animációs szoftver.
|
Webkamera és digitális kamera beüzemelése:
|
Az
animáció-készítés folyamata
Az animációs szoftvert telepítsük a számítógépre, majd csatlakoztassuk a kamerát. A tárgyakat, rajzokat vagy figurákat helyezzük a kamera elé vagy alá. A mozgásokat kis lépésekben, képsorozatként rögzítsük (ügyeljünk arra, hogy a kéz és az ujjak ne legyenek benne a képben).
A tévében, moziban a vetített képkockák száma 24 és 60 közötti másodpercenként, a film formátumától függően. Filmjeink készítésénél mi is válasszunk valamilyen szabványos formátumot, gondolva a későbbi továbbszerkesztésre, bemutatásra is. Európában a videók szabvány vetítési sebessége 25 képkocka másodpercenként. Mi is válasszuk ezt. Szerencsére nem kell minden képkockát egyenként felvennünk, készíthetjük ezeket például hármasával is (ugyanazt a beállítást 3 egymásutáni képkockára fotózzuk rá). Így nyolc mozgatás tesz ki egy másodpercet és a mozdulatsor továbbra is simának tűnik majd. Más-más tempója lesz a filmnek, ha egy, kettő vagy három, esetleg négy képkockáig vetítjük a mozgásfázisokat. Ez általában utólag is beállítható. Vigyázzunk, mert minél tovább vetítünk egy-egy mozgásfázist, annál darabosabb lesz a mozdulat. A stúdiók által készített, professzionális filmekben általában 1-2 képkockánként mozgatnak.
A szünet két mozdulat között éppolyan fontos, mint maga a mozdulat. Ezt úgy érhetjük el, hogy azt a mozgásfázist, ahol a mozdulat megáll, hosszabb ideig vetítjük. Ennek egyszerű módja, ha többször rögzítjük ugyanazt a képet egymás után, de a programokban általában lehetőség van arra, hogy a felvétel után, egy idővonalon szabályozhassuk a képek vetítési időtartamát. Így a mozgás tempóját a felvétel visszanézése után is beállíthatjuk. Érdemes a filmet többször visszanézni, kipróbálni különféle variációkat.
Sok programban arra is lehetőség van, hogy a képeket ne csak a felvétel sorrendjében vetítsük, hanem tetszőlegesen egymás után illesszük. Ehhez például kivághatjuk a képsorozat egy részét, és beilleszthetjük a vetítés idővonalának egy másik részére. Így létrehozhatunk a filmen belül ismétlődő részeket, mozgásciklusokat, vagy például a képeket fordított sorrendben beillesztve időben visszafelé játsszuk le a mozgást. A vetítés idővonala sok programban a máshol szokásos vízszintes helyett függőleges helyzetű. Ez a rajzfilmgyártásban alkalmazott expozíciós lista öröksége. Egymás alatti vízszintes sorai jelentik a vetített képkockákat. A lista függőleges oszlopai a rétegek. A kép és a hang együtt kezelhető, esetleg arra is van lehetőség, hogy több, külön lefotózott kép egymásra másolásával különféle képi hatásokat érjünk el, vagy például átúsztathassuk egyik képet a másikba egy effekttel.
A hangot felvehetjük a kép felvétele előtt vagy utólag is. A dialógusoknál, ha szájmozgás van, elegendő néhány szájállást lefotózni, és ezeket ismételve utólag a hanghoz igazítva elkészíthető a beszéd animációja. A hangok felvételéhez csendes környezet szükséges, ilyen esetben a szünetben adhatjuk hozzá a filmhez, mikor a hangért felelős csapaton kívül más nincs a teremben.
Az animációs szoftvert telepítsük a számítógépre, majd csatlakoztassuk a kamerát. A tárgyakat, rajzokat vagy figurákat helyezzük a kamera elé vagy alá. A mozgásokat kis lépésekben, képsorozatként rögzítsük (ügyeljünk arra, hogy a kéz és az ujjak ne legyenek benne a képben).
A tévében, moziban a vetített képkockák száma 24 és 60 közötti másodpercenként, a film formátumától függően. Filmjeink készítésénél mi is válasszunk valamilyen szabványos formátumot, gondolva a későbbi továbbszerkesztésre, bemutatásra is. Európában a videók szabvány vetítési sebessége 25 képkocka másodpercenként. Mi is válasszuk ezt. Szerencsére nem kell minden képkockát egyenként felvennünk, készíthetjük ezeket például hármasával is (ugyanazt a beállítást 3 egymásutáni képkockára fotózzuk rá). Így nyolc mozgatás tesz ki egy másodpercet és a mozdulatsor továbbra is simának tűnik majd. Más-más tempója lesz a filmnek, ha egy, kettő vagy három, esetleg négy képkockáig vetítjük a mozgásfázisokat. Ez általában utólag is beállítható. Vigyázzunk, mert minél tovább vetítünk egy-egy mozgásfázist, annál darabosabb lesz a mozdulat. A stúdiók által készített, professzionális filmekben általában 1-2 képkockánként mozgatnak.
A szünet két mozdulat között éppolyan fontos, mint maga a mozdulat. Ezt úgy érhetjük el, hogy azt a mozgásfázist, ahol a mozdulat megáll, hosszabb ideig vetítjük. Ennek egyszerű módja, ha többször rögzítjük ugyanazt a képet egymás után, de a programokban általában lehetőség van arra, hogy a felvétel után, egy idővonalon szabályozhassuk a képek vetítési időtartamát. Így a mozgás tempóját a felvétel visszanézése után is beállíthatjuk. Érdemes a filmet többször visszanézni, kipróbálni különféle variációkat.
Sok programban arra is lehetőség van, hogy a képeket ne csak a felvétel sorrendjében vetítsük, hanem tetszőlegesen egymás után illesszük. Ehhez például kivághatjuk a képsorozat egy részét, és beilleszthetjük a vetítés idővonalának egy másik részére. Így létrehozhatunk a filmen belül ismétlődő részeket, mozgásciklusokat, vagy például a képeket fordított sorrendben beillesztve időben visszafelé játsszuk le a mozgást. A vetítés idővonala sok programban a máshol szokásos vízszintes helyett függőleges helyzetű. Ez a rajzfilmgyártásban alkalmazott expozíciós lista öröksége. Egymás alatti vízszintes sorai jelentik a vetített képkockákat. A lista függőleges oszlopai a rétegek. A kép és a hang együtt kezelhető, esetleg arra is van lehetőség, hogy több, külön lefotózott kép egymásra másolásával különféle képi hatásokat érjünk el, vagy például átúsztathassuk egyik képet a másikba egy effekttel.
A hangot felvehetjük a kép felvétele előtt vagy utólag is. A dialógusoknál, ha szájmozgás van, elegendő néhány szájállást lefotózni, és ezeket ismételve utólag a hanghoz igazítva elkészíthető a beszéd animációja. A hangok felvételéhez csendes környezet szükséges, ilyen esetben a szünetben adhatjuk hozzá a filmhez, mikor a hangért felelős csapaton kívül más nincs a teremben.